Minden kedves tagtársnak sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!

M

Egy másik szép karácsonyi jelvény, ezúttal 1914-es évszámmal. 

A sapkajelvények már 1914 végén kezdtek megjelenni. Van több hadseregjelvény is, amelyiken általában az uralkodó portréja látható és az 1914-es évszám. A hadseregeknél kisebb csapategységeknél, például gyalogezredeknél 1915 tavaszától jelent meg a sapkajelvény viselet. Ezt nyilván bátorította, hogy az uralkodói portréval készült jelvényeket nem tiltották meg annak ellenére, hogy nem volt túlságosan "alakias" vagyis az egyenruházat egységesnek szánt kinézetét megbontotta. Előírták ugyan, hogy jelvényt a sapka bal oldalán lehetett viselni, és eleinte azt is, hogy csak az uralkodói képmás lehetett a jelvényen. De ezeket a szabályokat 1915-től már egyáltalán nem tartották meg. 

M

Második ádventi vasárnapra egy szép jelvény.

Időnként beszámolok egy-egy eredményesnek gondolt nyomozásomról. Most megint van némi előrehaladás a képen látható jelvény megfejtése felé. Mert hogy eddig abszolut semmi nyomát nem találtam ennek az egységnek. Annak ellenére, hogy neve alapján a magyar forrásoknak írniuk kellene róla. Mondjuk a HIM levéltár még hátravan, de sem a Magyar Tüzérben, sem a Dixon-Nuttal adatbázisban sem pedig a Militaria Verlag könyvében nincs nyom.

Ezen a képeslapon van, végre. Tehát nem csak a jelvény létezett, hanem az üteg is.

A tábori lapok szokásos bélyegzései vannak rajta, dátum/postafiók, egységbélyegző (sajnos ez nem a tüzéreké, hanem egy magasabb egységé, a 17. hadtesté). Feladó (megint nem tüzér grrrr :(((). A hadtestről található információk szerint talán az oda tartozó 57. hadosztály tüzérdandárjában lehetett a Budapest tüzérosztály és ennek a 2. tarackos (mozsár?!) ütege. Sajnos, konkrét hivatkozást schwarz-auf-weiss említést továbbra sem találtam. 

A képeslapon látható ütegállás jól beleillik az 57. hadosztálynak a feladás dátumakor volt pozíciójába az Isonzo középső folyása mentén. 

A Monarchia tüzérségének legfontosabb, legnagyobb példányszámban alkalmazott fegyvere. 1914-ben már elavultnak számított, elsősorban a bronzból öntött lövegcső miatt. Ennek ellenére jobb híján a háború végéig alkalmazták azután is, hogy megjelent a korszerűsített M 17 változat huzagolt acél lövegcsővel. A jelvény a korai változatot mutatja, amit a lövegtalp formája és a lövegpajzs elején látható lépcsők mutatnak. Nagyon élethű ábrázolás.

A jelvény és a fotó is ehhez az ezredhez tartozik. Egy fotó hagyatékból vettem ki a képet, amely ugyanolyan havas tájban ábrázolja az öregecske tarackot, mint a jelvényen. 

Tudni kell, hogy a tüzérség nagy fejlődésen ment keresztül a háború folyamán. A honvéd hadosztályoknak csupán egy-egy könnyű lövegekkel felszerelt tábori ágyús ezrede volt 1914-ben. A tarackos és a nehéztüzér ezredeket mind a háború alatt állították fel, eléggé sebtiben. Ez sok érdekességere vezetett, így például a löveganyagban is. Egyszerűen nem volt kellő számú új tarack, amit az újonnan felállított tüzérségnek lehettett volna adni. Az  M98-as 10,5 cm-es és M99-es 15 cm-es tarckok maradtak tehát használatban. 

A fotó furcsa nekem még így is, hiszen a téli viszonyok között a technika működőképességét szerintem a löveg takarásával kellett volna biztosítani. Itt meg hó fed mindent. Nem gondolom, hogy néhány perc alatt tűzkésszé lehetett varázsolni egy ilyen behavazott, lefagyott löveget... A jelvénnyel minden esetre megvan a kellő összhang!

M

Kedves Tagtársak!

A 2025-ös naptár anyaga ismét az első világháború sapkajelvényei közül válogat. Most a tematika a repüléssel kapcsolatos képeket, plakátokat, jelvényeket és érméket öleli fel. 

A munka halad, a naptár szerkesztése folyamatban van. Egy képet mellékelek, amelynek van esélye rá, hogy a borítóra kerüljön. 

Gondolom többen felismerik a képen látható magyar pilótát!

M

Nem egy nótára, de egy cigarettára, mondhatták azok a szerencsés túlélők, akik a Nagy Háború alatt/után a sapkajelvényeikkel éppen egy hamutálat gondoltak feldíszíteni. Általában 8 cm-es tábori ágyúhoz használt lövedékek hüvelyéből készültek a hamutálak. Az itt látható forma talán a leggyakoribb. 

Kérdés, hogy a cigarettát megtartó csőrbe milyen spanglit lehetett beállítani, hiszen annak a távolsága a középponttól csak 3 cm. Még a régi, mezitlábas (filter nélküli) cigik hossza is nagyobb volt ennél. Szóval a tárgy inkább szép, mint hasznos. Nálam jól megvannak együtt az íróasztalomon.

Ha valaki szeretne megválni egy ilyen darabtól, szóljon!

A repülés és vele együtt a légvédelem gyerekcipőben járt a Nagy Háború idején. Eleinte inkább "hozott anyagból" dolgoztak: géppuskákat, tábori ágyúkat szereltek hevenyészett emelvényekre, hogy a kilövés magasságát a légi célpontok szintjére emeljék. 

Egy idő után megindult a gondolkodás speciális eszközök gyártásáról is. Azért továbbra is meglévő eszközök (lövegek) voltak a kiindulópont. Ezeket szerelték megfelelő lövegtalpakra, hogy az eszköz mozgatását és a megfelelő szöget rugalmasabban lehessen beállítani. A 8 cm-es tábori ágyú is kapott egy stabil talapzatot, amelyen a löveg körben elmozdítható volt. Sőt, a löveget teherautók platójára is felszerelték. Ezzel létrejött az első önjáró légvédelmi eszköz. 

Eleinte az új lövegek önálló csapategységként működtek, erről tanúskodik a mellékelt levelező lap bélyegzője. Később a légvédelmet a tábori tüzér ezredek kötelékébe sorolták be.

Kedvenc jelvényeim egyike. Eredetijét, a 82-es gyalogezred cserfából faragott emlékművét Székelyudvarhelyen állították fel 1917-ben. A román uralom alatt hamarosan lebontották, de 2000-ben újra felállították, ezúttal már bronzba öntve. Ma is látható zarándokhely a Nagy Háború történetét kutatók számára. A szoborról készült plakett, díszítette az ezred történetét leíró kötetet, és domborművön is megjelent a budai Várban.