Két legendás magasabb egységnek is a parancsnoka volt. 1915-ben az első három Isonzó-csata idején a 16. honvéd hegyi dandárt vezette. Ekkor a doberdói védelem kiemelkedően érzékeny pontja volt a Mt dei sei Busi, ahol ez a dandár volt védelemben. 1916 végétől pedig annak a 39. honvéd hadosztálynak volt a parancsnoka, amely a Keleti-Kárpátokban állta el az oroszok útját. 1917 március 8-án a frontvonal kiigazítása szempontjából fontos akcióra került sor. A hadosztály ezredei elfoglalták és megvédték a környék ellenőrzésében fontos Magyaros tetőt. Ez a támadás a rohamcsapatok szakszerű alkalmazásáról szólt és tankönyvi példává vált. 

Breit ennek az akciónak az első évfordulójára készíttetett plakettet bajtársai és barátai számára, ahogyan az a plaketten olvasható. Hadifémből készült, amit bronzoltak. Gondolom ekkor már nem lehetett nemesebb fémekhez hozzájutni a pakettkészítés céljára. 

Breit 1931-ben Bánlakyra magyarosított és fontos hadtörténeti szakíróvá vált.