Magyarország külön
(kis) czimere.
Hasitott, vagyis egy függélyes vonallal
ketté osztott pajzs, jobbról nyolcz vörös-ezüst, tehát vörössel kezdődő,
ezüsttel végződő pólya, balról vörös mezőben hármas zöld halmon álló nyilt
arany koronából kiemelkedő kettős ezüst kereszt. A hármas halom heraldikailag
van stylizálva, tehát nem a halom természetes, alakját adja vissza. A három
halom közül a két szélső egyforma magasságú, a középső kiemelkedő, hatalmasabb,
s ezen foglal helyet az öt — három nagyobb, két kisebb — águ koronából
kiemelkedő román izlésü, úgynevezett talpaskereszt, melynek végei nem hirtelen,
hanem lassú átmenetben szélesbednek.
A pajzs felett a magyar szent korona,
melynek hű rajzát Ipolyi Arnoldnak a magyar tudományos akadémia által kiadott ily
czimű műve : „A magyar szent korona és a koronázási jelvények története és
műleírása, Budapest 1886" rajzaiban és mellékleteiben birjuk.
Czimertartó : két lebegő angyal. Ruhájuk
fehér, bő, redős. Helyzetük közép az állás és lebegés közt. Hajuk körülbelül vállig
ér és sötét-szőke vagy világos barna. Typusok : serdülő ifjú és sohasem nő.
Magyar Korona
országainak egyesitett (közép) czimere.
Áll egy nagyobb, külső pajzsból, melynek
közepét egy kisebb belső pajzs fedi.
A középpajzsot Magyarország külön
czimere foglalja el. Hasitott, vagyis egy függélyes vonallal ketté osztott
pajzs; jobbról nyolcz vörös-ezüst, tehát vörössel kezdődő, ezüsttel végződő
pólya, balról vörös mezőben hármas zöld halmon álló nyilt arany koronából
kiemelkedő kettős ezüst kereszt. A hármas halom heraldikailag van stylizálva,
tehát nem a halom természetes alakját adja vissza. A három halom közül a két
szélső egyforma magasságú, a középső kiemelkedő, hatalmasabb s ezen foglal
helyet az öt — három nagyobb és két kisebb — águ koronából k i emelkedő román
izlésü, úgynevezett talpaskereszt, melynek végei nem hirtelen, hanem lassú
átmenetben szélesbednek.
A külső pajzs négy mezőre osztatik.
Ezeknek elsejében Dalmátia czimere:
három koronás arany, tehát vörös száj és nyelv nélkül való leopárdfej — kettő
fent, egy lent — kék mezőben.
A másodikban Horvátországé: ezüsttel és
vörössel huszonötször koczkázott pajzs, ugy hogy az első koczka ezüst, a
második vörös és igy tovább öt-öt koczka egy sorban, mig az ötödik sorban a
huszonötödik ezüst koczkával végződik.
A harmadikban Szlavónia czimere: a kék
pajzsot átszelő két ezüst habos pólya, melyek közt vörös mezőben természetes
szinü nyest jobbra fut ; a felső kék mezőben hatágú arany csillag.
A negyedikben Erdély czimere: vörös
pólyával vágott pajzs, a felső kék mezőben arany csőrü, vörös nyelvű, jobbra
néző, emelkedő sas. A sas szine fekete; jobbról tőle arany nap, balról megújuló
ezüst hold ( Q)), az alsó arany mezőben hót (fenn négy, alant három) vörös
háromormu vár. A várat ormós bástya ésabból kiemelkedő, két lőréssel ellátott
háromormu torony képezi; a váron nyilt kapu látszik.
A harmadik és negyedik közé alulról
beékelt mezőben Fiume czimere látható; vörös mezőben kék bélésű és szalagos
herczegi korona alatt álló fekete, balra néző kétfejű sas, kiterjesztett
szárnyakkal, vörös nyelvekkel ; a sas jobb lába sziklán áll, bal lábát pedig a
sziklán fekvő hosszúkás, szájával balra fordult, barna korsón tartja, melyből
bőven ömlik a viz, a sziklát balról nagy bőségben mosó folyóba.
Az elősorolt részekből egyesitett czimer
felett a magyar szent korona, melynek hü rajzát Ipolyi Arnoldnak, a magyar
tudományos akadémia által kiadott ily czimü müve: „A magyar szent korona és a
koronázási jelvények története és müleirása, Budapest, 1886" rajzaiban és
mellékleteiben birjuk.
Pajzstartó : két lebegő angyal. Ruhájuk
fehér, bő, redős. Helyzetük közép, az állás és lebegés közt. Hajuk körülbelül
vállig ér és sötét-szőke, vagy világos-barna. Typusuk : serdülő ifjú és sohasem
nő.