A lovas hadosztályok átszervezése gyalogos hadosztályokká nemcsak a lovas századokat érintette, hanem a lovas tüzérséget is. A lovas tüzérek löveganyaga hasonló volt a hagyományos tüzéregységekéhez, csak a személyzet itt lovasított volt a gyorsabb mozgás érdekében. Az átszervezés után csak a gyors mozgáshoz használt lovak kerültek el az egységektől. Illetve a lovastüzér egységek új beosztást kaptak. Így a 9. lovas hadosztály tüzér dandára a 33. hadosztályhoz került. És a nevük is megváltozott: a korábbi RtAR 9 helyett az átszervezés után FAR 9K nevet kapták, ahol a K betű utalt a korábbi lovassági szereplésre (Kavallerie).

Mindezeket azért írtam le részletesen, mert a rendkívül szép jelvény mellett a bemutatott levelező lap is különleges. Azt az említett tüzér ezred hadnagya írta haza kedvesének, méghozzá a Nagy Háború utolsó hetében, 1918 október 26-án. Láthatóan nyoma sincs annak, hogy az összeomlás fenyegetne. A levélíró arról álmodozik, hogy a legutóbbi szabadságolása óta 3 hónap eltelt, még két hónapot kell várnia, amikor majd újra haza mehet. Vajon épségben hazaért szeretett Lujkójához?

A 33. hadosztály ekkor a Piave alsó folyásánál volt tartalékban, tehát az első vonalaktól viszonylag távolabb. Az olasz támadás fő iránya északabbra volt, és az a dicstelen helyzet, amikor az olaszok a fegyverszüneti időpontok félreértelmezésével teljes hadosztályokat ejtettek fogságba, nem ezen a frontszakaszon történt. Szóval Szili hadnagynak jó esélye volt arra, hogy a levelezőlapon írt év végi időpontig hazaérjen.